Nem jó egyedül

Dühödten vágom a poharat az asztal pereméhez. Nem sikerül minden úgy, ahogy vágyom. Most nem jó itt felejteni, ülni az asztal fölött, hallani a felesleges fecsegést, miközben szépen lassan kiürül az elmém.
részletek

Miért neveljelek? Hogy végül mással légy boldog?

Miért jó az neked, hogy kijelented, te most senki mellett nem állapodnál meg, de azért velem belekezdesz? Akármit is teszek, jót, vagy éppen neked nem tetszőt, csak az alkalmat lesed, hogy az orrom alá dörgölhesd. Minden lépésem számon tartod, és ha csak egyszer is bizonytalanabbul emelem a lábam, arra hivatkozva intesz búcsút nekem.
részletek

Ha egy az utunk

Az élet megannyi csodát rejt minden ember számára. És a sok-sok csoda közül - amelyeket egy egész élet áll rendelkezésünkre észrevenni, megismerni, és a szívünkbe fogadni - , egy mégis elkülönül, kissé kiemelkedik, de mégis a homályban bujkál. Ez volna az igaz szerelem, és az azt körülölelő bűvkör.
részletek

Életünk 3 nagy szerelme

Életünk főszereplőinek emléke különleges helyen pihennek a szívünkben. A szereplők cserélődnek, az érzés újra és újra fellángol. Azt mondják, az ember mindig az aktuális partnerébe szerelmes a legjobban és nem képes különbséget tenni a korábbi kapcsolatai között. Vajon ez tényleg így van? A szerelem csak a jelenben létezik, természetes, hogy úgy érezzük, nincs még egy olyan ember a világon, akit jobban szeretnénk, mint akivel éppen együtt vagyunk. És mi a helyzet azokkal a bizonyos kapcsolatokkal, amiket valamiért ott őrzünk a szívünk mélyén és melyekre azt mondjuk „Az más volt!”?
részletek

Sikertelenségem a táptalajom

Itt állok a sokadig félresikerült történet felett, bevallom, egy kicsit könnyes a szemem. Nyilvánvalóan nem megy könnyen, nem élem meg derűsen a sikertelenséget. Fárasztó ugyanahhoz a ponthoz érni a párkapcsolatokban, ahol arról döntesz, hogy a másik nélkül kell tovább menned. Megfogalmazod, hogy miért nem maradhat változatlanul a helyzet, hogy miért nem elég már ez neked: többre vágyik a lelked.
részletek

A női energiák fogják meghatározni a jövőnket

Van egy érzésem. Hullámzik bennem, éjszaka felkelt és nem hagy nyugodni. Bekúszik a bőröm alá míg a szeretőmet ölelem, vagy az ételbe, amit az asztalra teszek. Együtt ring a tengerrel, a fákkal és a földön kavargó szeméttel. Ha a Napba nézek, nem az vakítja szemem, hanem a mélyből feltörő érzés, hogy mi mindannyian felelősek vagyunk. Anyák, nagyanyák, lányok és asszonyok, szeretők, egyedülállók, szőkék, barnák, feketék, vörösek. Egymásért vagyunk felelősek. Mert egymás testvérei vagyunk és összeköt minket egy finom szál, a múltunkban, a jelenünkben és a jövőnkben.
részletek

Elengedem a kezedet

Úgy pillantok napjában többször a kijelzőre, mintha azt hinném elromlott volna, és csak azért nem jelez. Néha már csak nevetek, hogy kínzom magam, csak mert sokat jelentesz nekem. Meddig lehet várni, úgy, hogy nem csapom be magamat? És mit jelent valakit jól várni önfeladás nélkül? Szükséges-e várni, ha valami most nincs, ahelyett, hogy léteznénk abban, ami van?
részletek

Amikor új szintre kerül az életem

Azt hiszem, hogy őszintén kijelenthetem, hogy most vagyok jó helyen. Nem fizikailag, sokkal inkább lélekben érzem ezt a fajta jóságot. Ha sarkalatosan szeretném nézni a helyzetet, be kell, hogy lássam, hogy eddig is itt voltam, csupán a lelkem volt rossz helyen.
részletek

A csapból is az elfogadás folyik

Nem nézel szívesen a tükörbe, nem fogod meg jó érzéssel a combodat, nem szereted az arcodat, a mosolyodat. Képtelen vagy látni a gyönyörűségedet, az őszinte, meztelen valódat. Nem tölt el jó érzéssel a fizikai megnyilvánulásod – nem fogadod el, de nem is akarsz változtatni azon, amin lehetőséged van – csak szimplán a gyűlöletet választod magaddal kapcsolatban.
részletek

Melletted

Felébredsz, kimászol az ágyunkból, kisétálsz a hálószobánk ajtaján és elkezded a napod nélkülem. Én itt maradok a párnák közt és próbálom megismerni, feldolgozni az idegen érzést. Az érzést, hogy valami ennyire biztos. Az érzést, hogy újra le tudom hunyni a szemeim, rémálmok kísérete nélkül visszaaludhatok. Ilyen egyszerűen lett nekem a melletted, a legbiztonságosabb hely a világon.
részletek

Nincs időm

Nekem nincs időm arra, hogy ne legyen időm megállni. Nincs időm arra, hogy ne nevessek, egyek jókat, vagy szeretkezzek minden sejtemmel. Nincs időm arra, hogy ne szeressek az utolsó véremig.
részletek

Reménykedni az újrakezdésben

Léteznek olyan kapcsolatok, amelyekről úgy vélik a benne élők, hogy eleve elrendeltetett az ő szerelmük, hogy a nagybetűs Sors, őket egymásnak teremtette. Ezek a szerelmek, a legszebb és leggyötrőbb érzéseket tartogatják. Az ilyen szövetségek mélyen beleivódnak a szívbe. Mert a két ember, mintha egy kozmikus varázslat részese volna, úgy élik meg ezt a szerelmet. És ha megtörik, vagy elfárad a kapcsolat, a szerelem mégis ott él a két szívben hosszú időn át, akár örökké is.
részletek

Soha nem terveztem nélküled az életem

Soha nem terveztem nélküled az életem. Ha a jövőre gondoltam, mindig benne voltál. Benne voltunk, mi ketten, együtt, egy erős szövetségben. Soha nem hittem, hogy túl kell majd élnem a hiányodat. Soha nem tudtam elképzelni, hogy az, ami kettőnket összekötött, egyszer szétbomlik majd.
részletek

Bár ne akartam volna, hogy akarj

Amíg kicsi voltam mindig azt hallottam, hogy mindenképpen a nő választ párt magának vagy így vagy úgy. A férfi kiszemelheti, próbálhatja meghódítani, de a végső döntés a nő kezében van. A nők ennek a táncnak a főnökei, de észrevétlenül, csak a háttérből mozgatva a szálakat, ehhez mi éppenséggel amúgy is jól értünk.
részletek

Ha szeretsz valakit, nem sétálsz el

Nem csapod be az ajtót egy jelentéktelen vita után, azt kiáltva az érzelmeidnek, hogy „gyertek srácok, költözünk!”. Ha szeretsz valakit, nem sétálsz el az első konfliktusnál, mondván te nem erre fizettél be.
részletek